Fehér....
Fehér valójához köt,
felemelget, lökdös, játszik.
A lét, szolgaság-kosár,
ellipszis univerzumokat tölt.
A sóvárgás lánca alatt,
gúzsba szorít az önkény,
teljhatalmú telepátia uralom,
vergődik a törékeny, akarat.
Ha a megszokásnak fövenyén
élvezzük a meleg belenyugvást,
arcunkon vigyor ül,
fekszünk békességben, te meg én.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-06-30 06:23:51
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-30 06:23:51
