Megtörve

Keserű a könny, mi porba hullik,
Felszárad, s újra árad parttalan,
Csak a szellem hallhatatlan.
S az idő egyre csak múlik.

Nem vár rám a part,
Sem a szűz homok,
Mi szívembe mart,
A talajt nem érő lábnyomok.

Ki törődik álmaimmal,
Ha én magam sem teszem,
Ki törődik vágyaimmal,
Kihűlt lelkem meztelen.

Könny mardossa arcomat,
Sebzett szívem alig ver,
Az asztalon egy toll hever.
Ledobtam véres kardomat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Ne nézz többé vissza (Ausztria, 2012)
Kiadó: United P.C.
Feltöltés ideje: 2013-06-04 23:24:54
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-05 13:00:59