Farkasrét
szépek a temetések – enyém mindegyik.
akit ott látok, hiányból célt kanyarít,
megölel a legfőbb szeretet jegyében,
arról beszél, mit máskor szégyellni illik.
a kántor beleénekel közhelyeket:
születéssel, elmúlással vagyunk tele,
megint itt állunk, akár tavaly, s ez így lesz,
míg végre akad ülő vagy fekvő helyem.
addig szétjárunk temetőt, félrelesünk:
díszes kő – miénk előtti számvésetű –
egyik sem archaikus apolló-torzó
– meg nem változtatjuk, próbáljuk életünk,
gyerünk már: várjuk az előadást. szegény,
jó, halhatatlan istenek, esélytelen
helyünkben lennetek – bárgyú titkú mosoly
rajtatok, hiába arcotok, tétje nincs.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-11 00:12:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-11 00:12:49
