törölve
Töröltelek,
a sok torz csomót, bárgyú hitet,
hogy lehet más, ami nem lehet,
az ártérre freccsent aranyat,
tündöklő kacsákat a belvízen,
a gyanús hártyát a kanálison,
melybe úgy simul az eldobott flakon,
mint gyerekkéz anyja tenyerébe,
töröltem kutyám szeméből a tudást,
a kölyköt, ahogy felnyöszörgött
benne a túl gyenge élet,
töröltem, ahogy széthasadt
néhányszor a pillanat, s a két felén
egymás felé fordulni látszott,
ami egymást tagadva él,
töröltem a rontó reményt, hogy látsz,
töröltem aztán a hallgatást,
mindazt, amit nem mondtam el,
ami lehetett volna, de sose lett,
töröltem, hogy rajtad csak ámulok,
hogy elviszed a szavam, a lélekzetem.
Mindez most nincsen. De nem is volt:
a kukát is ürítettem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-24 15:30:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-25 17:09:12
