Az élet menete

Cipőmön Birkenau pora,
Fejemben az emberiség borzalma.
Sajnos rég tudjuk ezeket,
Hogy hogyan öltek meg ezreket.
Mégis felfoghatatlan, megemészthetetlen!

Az auswitzi szögesdrótok alatt
Született ez a néhány gondolat.
Vajon miért kellett ennek így lenni?
Nem lehetett volna valamit tenni?
Felfoghatatlan, megemészthetetlen!

Ma szépen sütött a nap Auswitz egén,
Emlékeztünk magyarul, angolul:
„Never forget, never again!”
Sosem lesz a világ olyan mint Auswitz előtt,
Legalább fejet hajtottunk az ősök, a hősök előtt.

Sokszor hallottam a haláltáborban nevetést,
Először megütköztem, hogy lehet itt nevetni?
Aztán rájöttem így van ez jól,
A fiatalok már itt is tudnak nevetni.
Nem lehet mindig temetni.

A mai menet megmutatta, hogy itt vagyunk!
Sokan vagyunk, együtt vagyunk!
Sok felemelő pillanat volt,
Azt is megmutattuk, hogy nem sikerült kiirtani egy népet,
Bár nem sok híja volt…


2007. 04.16.  Szlovákia, a vonaton hazafelé






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-24 11:00:05
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-24 11:00:05