Most megázom
Egymásra másztak a fellegek,
nekem most mennem kell, hát megyek,
megázom, istenem, mint máskor,
amikor elkapott a zápor.
Mi mindent tudtam jó előre,
mégsem kerültem el, a bőre
fontos, hogy sértetlen maradjon
az embernek, sebet ne hagyjon
az ütközés, meg mégse állok,
látom, hogy szélesebb az árok,
át kell jutni a túlsó partra
akkor is, mert csúfos kudarcra
nem vállalkozhatok, az élet
előre tart, a célja végett,
lehet, hogy a cél ismeretlen,
a sors azért ilyen kegyetlen.
Tudom, hogy most mégis megázom,
védekezni viharkabátom
nincs, de indulok, hogy ne késsek,
várnak a sarjadó vetések.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-22 05:43:48
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-22 05:43:48
