Avítt merengő tavasszal
Sok merő-és evőkanál között a kicsi -
családi ezüst helyett, hűlt helyét fényezi.
Isten kavar teát, lőre keveri vissza,
ember-melegség híján most árva, s borissza.
A tavasz azt suttogja, hogy Élet és ennyi.
Egy kék madár igyekszik megint boldog lenni.
Fecske-és mályvavágy ülnek elhagyott fészken,
fénytelen csillagok kapaszkodnak az égen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-21 21:42:31
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-21 21:42:31