Élni fogunk!

Zengő  szél dúdol  pánsípján szép tavaszának.
Újból zendül az ég, fecskehadunk  hazatér!
Éled a lomha határ . Tékozló   fecskefiáknak  
régi, de büszke dalát zúgja a hajnali ér.

Még a mohos kavics is hallgatja a víz csobogását,
Tölgy muzsikál, min a tett Istene képzele  húrt...
  S tölgyfa csanakjáról agg révész költi az álmát;
rajta halála pihen; tört hegedűje a múlt.  

Lám ifjú tavaszunk mint kis puha fecske zsibong ma
boldog a lárma a fán, nem jön a vén madarász,
Félős csonka hadunk ,kék szárnyát végre kibontja!
Hát szabad égre repülj ! Senki se lesz ki gyaláz!

Nem jön a vén madarász, alszik most.  Álma öröklét.
mennykapuk őrszeme lett,  gyűjti a menny madarát;
angyalokat tesz a mély kaskába. De nem leli kedvét ...
Ám csupa  felszabadult  dalt  dalol itt ma az égi naszád!

Mint soha még. S soha már, majd hogyha a szív belefárad
  és vörös álmaiból édred az Új tavaszunk!
Ám te ne hagyd! Élj, élj úgy mint aki ellene lázad!
S elfut  a Halál! Mi pedig  Százszor is Élni fogunk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-02 20:51:48
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-02 22:35:20