Gyökereim kapaszkodnak!
Nézd hogy ölel madarad,
vérszinü köntöse Nap...
Tölgyfa legyek s a parázs
csókja, ez ősi varázs
Én leszek –én gyönyörűm!
Törzsemen égjen a láng;
járja a füst koronám.
Csak keserüljön a tél.
Lángomon új csoda kél!
Égjen a csönd-hegedűm!
Húrja se szól, nyaka sincs,
hallgat a mélyben e kincs;
Tokja a vén temető;
régi vonója: erő!
Rója az égre dalát!
Hulljon a fészkem, a hűlt…
ó, ami ágamon ült,
tört raja mind a madár,
rajta a büszke halál!
Mégse adám e Hazát!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-01 14:59:50
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-01 14:59:50
