BALATONSZEMES (filmvázlat )

Leszáll egy férfi az állomáson
megáll a lámpátlan csendben
a betört ablakú koraestben.
Vonata épp csak megvárja
amíg a peronra lép.

Újra ötödik nap. Árnyakból inget
tép magára. Hetvenhattól
újrakezdés visszaszámolás.
Fekete vitorlák vonulnak
felhőnek a szemesi égre.

Indulatát szigorra préselt szájjal
pattogó szavanként ugyanazok ellen.

Mert ma még sűrűbb a köd.

S holnap sem neveznek hidat el róla.
Se mosóport sem utcát.
Izgága fűszálak súgják majd nevét
s a kövek közé bújt rozsdarózsák.

Körbefordul a vasútállomás
üres poros színházi díszlete
hogy felragyoghassanak
az égbolt zárófényei.
Függöny. Elmúlt. Történelem.

A túloldalról szemmel tartva mindent
ima és ítélet nélkül
megadatnak a mindennapi
kivégzőosztagok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-24 18:09:54
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-24 18:09:54