Ha meggondolom


És most mit gondoljak inkább,
ilyenkor mi jusson eszembe,
kísértenek a színes tinták,
mikor vonat jön velem szembe.

Kézenfekvő, hogy a halálra
gondolok teljes megadással,
nem várhatok így a csodára,
összezárt csőrrel nincs madárdal,

csak zakatolás, messziről jön,
félelmetesen közeledve,
reszketek, és csak eltűnődöm;
akinek akarata s kedve

létezik, innen menekülni,
az vajon mennyire bölcs ember
-láb nélkül nem mer elrepülni –
ő meddig várna türelemmel?

Nem tudom. Sínek közt a lábam,
-a hazug bátorságot színlel –
az istenemet nem találtam.
Gyáva vagyok, mint minden ember.  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-11 06:43:53
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-11 06:43:53