MINT AZ ÖSSZECSUKOTT SAKKTÁBLA
Olyan vagyok, mint az összecsukott sakktábla,
a király cikornyás feje
odakoccan a paraszt sima fejéhez,
egymással elkeverednek
a fehér és a fekete figurák,
s egymásba simulnak hallgatagon
a fehér és fekete kockák,
hiába figyelek befelé,
mert boldog összevisszaságban
hever még minden,
s mert a szét nem választott világ is
tabula rasa,
akár a gyanútlan csecsemő,
aki még nem tudja,
hogy az első kimondott szóval
már elkezdődik a játszma,
egyre jobban szeretem
a későn megszólalókat,
a sokáig várakozókat,
akikben öntudatlanul
alusznak a koronás fők,
a vezérek, a bástyák, a lovak,
a futók és a parasztok,
örök dicsőség a habozóknak,
akik már azelőtt lesöpörték a figurákat,
mielőtt felrakták volna őket!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Érintések (Budapest, 1994)
Kiadó: Széphalom
