fehér kék zöldre
Árnyaink csúszómászók, a fények ócska
bábjai.
Történelmünk lepereg, mint a tiltott
gyümölcs viaszáról a nedv.
(Azon) a falon kereszt ül(, amire az
ördögöt festették) az artistát
befalazták.
Az idő gravitációja magába szippant. A
pillanat foglya vagyok.
Könnyeket morzsolsz ahelyett, hogy
sziklákat görgetnél.
A felszín alá tapadt pokol oszlopai
támasztják a mennyboltot.
Kőmíves Kelement felszarvazták. Déva
várának falait Sámson lerombolta.
Ha csak a fejed lóg ki légvárban
eltemetve, nyakig ér az ég.
Az álom, életünk pislogás miatt
elszalasztott része.
Ha igazán őszinte vagy, csak két
dimenzióban láthatsz, mert önmagad
szemébe nézel.
Minden szívdobbanás egy-egy elfojtott
pofon jele.
Azért a legjobbak halnak meg, mert
nagyobb a lelkük és kevesebben vannak.
Isten kényszerbeteg. Elpusztítja a
világot, hogy újrateremthesse.
Az ember egy lélekgyár.
A víz jól vezeti a hangot, csak rosszul
irányítja.
Tenyésztenek minket. Kihúzzák ereinkből
az alvadt vért, mint hernyóbábból a
selymet.
A szél a leghangosabb csend.
Az öregek csókolomot köszönnek a
holtaknak.
Fent nem fogják tudni, miben haltam meg.
A költő azért szép, hogy a szenvedései
ellenére azért valahogy még kinézzen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-03-04 00:34:20
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-28 15:19:02