Szájban olvadó kulcsok

néhány ajtó szállást kér a szobámba éjszakára
állnak egymás mellett szorosan a falnál mindegyik máshová vezet
rémálmaim kulcsokat ráznak ki magukból párnámra
halott méhek ezek fullánkjaikat az égben hagyták
csípéseiktől hatalmasra duzzadt már a város fölött a hold

odakinn
a pokol alvajárói a szőnyegbe taposták a lángokat
ideje sétakocsikázásra indulni: hajból
lovakat illesztek össze
messzire futnak az emberek fejtetőivel
a saját rakományom vagyok én is
kihűlt térképek keresik az elillant meleget
ajtók ballagnak a csillagtalan éjben megállnak az utcasarkokon
ahol néhány alvajáró kopog rajtuk de válasz nem érkezik sohasem

nem létezik rózsaillatú ajtó
éjfélkor
a kényszerképzetek vizsgálóbizottsága ítéletet mond nappali cselekedeteink fölött
öntalányunk találós kérdését böfögik vissza a zárak amiben megolvadnak a kulcsok
hogy a fenébe ne
jégcsapok csupán amivel egy forró kályhát próbáltunk leszúrni
gyilkosok vagyunk akik keresik azt az egy holttestet ami rózsaillatot áraszt
de
az égi telefonkezelő nem kapcsolja többé a keresett számot
a foglalt jelzést emlékeinkbe tapossa az óra szomorú kattogása

sétakocsikázzunk tovább

senki sem választja főtárgynak a szenvedést mégis mindenki teli sírja mentőcsónakját
amitől az süllyedni kezd
van akinek már az ereiben is könny csörgedezik vér helyett
az ilyennek nem veszed sok hasznát - ázott húsa nem áraszt rózsa illatot
hiába szúrsz tehát a bordái közé a hajból font késsel

néhány alvajáró most rémálmaival satírozza be az utcákat
halott hullámok a szekrényen
valahol duzzadtra csípték a méhek a holdat
amitől a tenger is megduzzadt és most itt-ott kiönt

könnyel teli kádakként süllyedő mentőcsónakok az éjben
viszlát viszlát alvajárók
szobám csendes bója ide-oda ring az árvíz haragos hátán
teli van ajtókkal és folyton csak kopognak rajtuk
hol az egyiken hol a másikon és nem hagynak aludni
keresem azt az egyet amelyik talán rózsa illatot áraszt
a többit nem merem kitárni
szopogatom egyre a kulcsokat amik lassan olvadnak számban
és lovakat sírok
nyerítve futnak százfelé a padlón végül átpréselik magukat a kulcslyukakon

a város fölött hosszan kicsöng az ég
a hívott fél jelenleg nem fogad hívásokat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-27 09:50:06
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-27 18:43:56