- szerelmesen -

Megszelídül bennem a lárma, ha látlak s mintha mindannyiszor
dézsányi forrásvízbe fürösztenél engem - káprázatossá tisztulok,
tekintetedben. Olykor úgy bújok hozzád, akár dajkája ölébe az
árva, ki megnyugvásra lel a dajka sóhajába és mintha csókjainkba
látná értelmét a nap, ajkaimon őrzi ízed minden pillanat. Jól tudom,
szeretve lenni könnyebb, mint szeretni s én szívre vettem őszintén,
mit sorsom rám szabott; nélküled csak a magány rabja lennék, veled
szabad vagyok. Olyan vagy nekem, mint az elméből álmokra szőtt
fohász: őszinte, tiszta és igaz. - Gondoktól terhes gyönge vállak
megváltója lettél, Te vagy a vigasz s hiába mondod, addig szeretsz
nagyon, míg szíved dobban - ma én nyerek: Én mindig eggyel jobban!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-19 21:59:25
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-20 07:02:33