Holt idő „ porszem ”

Volt idő mikor tollat ragadtam,
betűket formáztam, azután szavakká álltak össze,
agyam diktált én talán verset írtam,
minden szó egy- egy könnycsepp érted bátyám érted!

Volt idő mikor törődtél velem, jó bátyám voltál,
igen az a kapocs ott volt közöttünk,
te megértetted némaságom,
mosolyom mögött visszanyelem könnyeimet,
erősségem, gyengeségem te tudtad ki lakik álarcom mögött.
Szerettem hajad színét, irigy voltam,
beismerem te nevetve mondtad: meglásd egyszer neked adom.

Volt idő mikor könyörögtem feleségül ne vedd,
mert téged lassan ölő méreggel sírba tesz.
Eldobtál magadtól, rongybaba lettem,
pókasszony behálózott, én is csapdába estem,
eltávolodtál tőlem, köd ereszkedett szemedre,
hiába könyörögtem, dörömböltem fejedbe engedj be!
Elkéstem, hirtelen itt hagytál búcsúzóul egy szót sem szóltál,
sokkot kaptam sírodnál állok, fejemben vészharangok- kiáltok.

Volt idő mikor vérhólyagos lett a tenyerem,
görcsös farönköt baltával szétvertem- érted bátyám érted.
Elmentél, még jobban fájt az élet,
feleséged nappal szegény özvegyasszonyt játszva,
ha leszáll az éj ő a kurtizánok királynője.
Ármánykodik hálóját szövögeti, életbiztosításodra pályázik,
de valami hibádzik, elszámította magát,
hiányzik 12 nap az életedből.
Bár ne lett volna igazam, lassan ölő méreggel téged a sírba tett
miért nem engedtél be!
Volt idő mikor levettem képedet a falról,
letöröltem szemedről az apró porszemeket,
hogy lásd, betartottad ígéretedet,
nekem adtad hajad színét, mióta elmentél,
évről évre egy árnyalattal sötétebb lett.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-11 19:09:24
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-14 09:30:40