Eltévedtél valahol

A kenyér az asztalon
az éhség is fájdalom
kabát kell, mert fúj a szél
fényes lett a kapanyél
sebesebb a tenyered
nem ismerik a neved
mindig sokat dolgozol
eltévedtél valahol
sok az útelágazás
egyre élesebb a sás
ha tó körül kóborol
a tévelygő valahol
kaphat sok vágott sebet
égetőt és véreset
és ha ebből se tanulsz
lépten-nyomon lángra gyúlsz
kikelsz feleslegesen
panaszolod: nem terem
nagyon kevés a babér
pontos munka sokat ér
mégis egyedül maradsz
mindig adsz és sose kapsz
elismerést eleget
kifogásolni lehet
úgyis feleslegesen
mondod: nem ér a nevem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-11 08:39:16
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-11 08:39:16