Akkor végleg átölellek
Először majd én halok meg.
Ne haragudj rám, itt hagylak.
Én már felhők közt járok,
nézz ki, nyitva van az ablak!
Integetnék nehéz kézzel,
felemelni alig bírom.
Segíts, viselhető legyen
és közös a föld a síron!
Először majd én halok meg,
gyorsabb voltam, csak előzlek.
úgy leszünk mi akkor egy pár,
hogy nevünk EGY hideg kőnek
homlokára lesz bevésve,
idő előtt le ne kopjon,
akkor végleg átölellek,
s ránk zuhan az örök otthon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-02-05 11:44:06
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-05 11:44:06
