Baljós árnyak

Fáradtan, boldogan néztem ki a szülészet ablakán.
Februári napsütésben hópelyhek millióival játszadozott a szél,
magasba repítette, megtáncoltatta majd elengedte,
súlytalanul lebegtek napfényben fürdőzve.
Fiam született egészséges, én is jól vagyok, vagy még sem?
Baljós árnyak tűntek fel a falon, rossz előérzetem támadt,
valami nincs rendben, orvosok fölém hajolnak fejem kábult,
távoli a hangjuk. Gyenge vagyok, én vagyok a hópihe,
most repülök magasba, érzem a nap melegét, lebegek
a fény körülölel,hívogat, de a szél olyan gonosz.
Távolodom a naptól, messze-messze a sötétségbe.
Nagy utazás volt, hangom rekedt ismeretlen,
torkom kiszáradt nővér megitat,homlokomat törli,
mosolya igazi, hangja anyai: Azt hittük vissza sem akar jönni,
pihenjen, most már minden rendben van, igen a kisfia is jól van.
Könnyeim áztatják arcomat, falakon keresem az árnyakat,
már nincsenek ott, életben maradtam.
Magamban elmondtam egy imát, megköszöntem Istennek, hogy élek,
hálásan néztem az orvosokra kik küzdöttek értem,s én újra megszülettem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-04 19:29:47
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-04 19:29:47