Papírkapitány

ideje költözni:
duzzadt méhcsípések a falakon a szőnyegbe
tapossák saját hamvaikat éjfélkor a táncoló kísértetek
a tavaly felvakolt kényszerképzetek szakadozott széle
libben ahogy bekúszik a réseken a trükkös szél
ázott papírcsónak ez a szoba aminek én vagyok
könnyező kapitánya
folyton csak az indigótenger habjait szeljük
magunk alá satírozzuk párnánkban emésztett
rémálmainkat
odakozmált sárlavina
a sarokkádban térképek áznak fehérre
olykor érkezik a törökméz arcú szobalány
és csavarhúzóval falatokat török orrából
- mit el kell viselnie manapság egy cselédnek!
- potyog a szeméből a cukormáz
felfogom őket kiskanállal
- a helyzet mindig lehet rosszabb - nyugtatom
- vagy már nem emlékszik a szilveszter éjszakára?
bólint
csendes hű kislány
ereiben halott méheket szálít a vér
melle viszont két zsongó kaptár

költözni kéne már ebből a szobából
a régi konfliktusok sorba rendezve a szekrényen
szilveszterről maradt konfetti lebeg a hullámok hátán
kezemben elszakad a hajókormány ahogy félre rántom
a jéghegy már csak ilyen
ideig-óráig hasznos ha nekiütközöl utána már
semmi hasznát nem veszed
a legjobb hát rápergetni némi fürdősót
és irigykedve figyelni ahogy szétmállik az egész

- megint elázott, szegény, szegény papírkapitány!
- sajnálkozik a szobalány hajszárítóval a kezében
- hogy lehet az hogy te édeset sírsz?
- kinek mi a rakománya - kacsint a lány

az életrajz a legcsúfabb portré
az enyém is olyan mintha csak egy tintapaca lenne
amit egy pszichiáter tol az orrom alá
hogy na mit látok ki belőle
- papírjéghegyeket
vagy egy szilveszteri bulit ahová csak az élők nincsenek meghívva
( - aztán némán hápogok
a sós íz kiakaszt én speciel ezért nem szeretek sírni)

kinézek reggel az ablakon és más
ablakokat látok
mennyi szoba van ebbe a városban
- nem gondolod, hogy mi valójában egy flotta vagyunk?
- szegezem a kérdést a szobalánynak
de az némán súrolja tovább a kádat
- hadiflotta (- toldom meg -)
csak épp nem tudjuk ki vagy mi ellen indultunk.
- sose bánja kapitány!
a helyzet mindig lehet rosszabb!
vagy már nem emlékszik...

költözni kéne
a hullaszaggal nem tud mit kezdeni az ablakréseken besurranó szél
sohasem kellett volna szilveszteri bulit tartani ebben a házban
és sohasem kellett volna a vendégeknek bemutatnom a szobalányomat
- mézből van az egész! - dicsekedtem akkor és persze tülekedtek a vendégek
- mit el kell viselnie manapság egy cselédnek!
erre méhek kezdtek kiszállingózni az ijedt lány mellbimbóin
- csak semmi pánik, a helyzet mindig lehet...
de mindegy is
halálra csípték az összeset
azóta éjfélkor magától beindul a zene és a hamvaktól sötétül a szőnyeg
ahogy ropják a részeg szellemek az új évre várva

úgy hiszem
bármiből lehet tisztességes hajórakomány
a rossz emlékekkel ismeretlen kikötők felé hajózunk
a horizont papírja pedig szakad
s feltűnik egy új horizont mögötte
mint a dominókockák állnak egymás mögött
az indigótenger hullámai alatt
pedig új hajók születnek
könyörgően néz fel egymásra
sok-sok pityergő papírkapitány

néha kihajtogatják magukat s nézik
a lapon tintapaca lelküket

hátha egy valamire való térképre hasonlít





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-04 18:07:09
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-04 18:07:49