Az Ember

EGYSZER volt, hol nem volt, Volt egyszer egy hol nem volt, s

Az Isten az Embert Saját Képmására
               Teremtette.


...Megteremtette a Földet, Élő Helyeket,
Élő Lényeket,
Nagy Szeretétben,
S az Embert,
Hogy Éljen Együtt a Természettel,
Természetével az Univerzum Rendjében,
Csendjében,
Szeretetében,
EgészSégében.

Felismeri Önmagát,- Fűben, Fában, Másban,
Egymásban, Miegymásban,
Az Isten mindenütt jelen van, mert minden
általa Él.
Földön, Vízben, Levegőben,
S Túl azon,

Az Ember

FélElme,

Agyában,
Feje a Nyakán van,
Teste a Földön csakúgy,
Mint a Világa, Hisz,
Van szeme Világa.
Ami kint, az Bent,
Fél Elme Világa,
Világnak Halála. Hisz,
Egy a Testtel, Hisz
Az Elme Önmagában
Teremtő erejében,
Életre Kelésében,
Tudása,
Mi?
Testében

Szabad Akarata
Választása
S a Fél Elme,

Ép Elme
Értelme
S
Ember!
Egy AZ Isten s Az Ember....






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-31 12:24:19
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-31 12:24:19