Jól van ez így.
Életképeimet nézegetem, látásom javult élesen
rajzolódnak a körvonalak.
Sehol egy árnyék nincs homály leülepedett már
az iszapos mocsár.
Bűzét rég elfújta az őszi szél, helyettem kisöpörte
lelkemet, felébresztette alvó ösztönömet.
Fájdalmamat villámok hasították millió darabra,
a világon szétszóródva, mint megannyi könnycsepp
ragyognak, mint holdfényben a jéghegyek.
Jól van ez így már meg békéltem, eleget hadakoztam
ismeretlen ismerős ellenséggel, mely megkeserítette
nehezen megtalált békémet.
Nézegetem életképeimet, gyűröttek, megfakultak,
ezerszer is átkozottak, mégis mindig rácsodálkozok még élek,
sőt egyre jobban bízok, s remélek.
Déli napsütésben árnyékom nélkül végre szabad vagyok,
újra hallom azt a régi muzsikát, mely annyi rabláncot letépett
megszabadította a szenvedőket.
Különös a dallama, furcsa a ritmusa, távoli már a világ zaja.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-23 18:48:38
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-27 15:39:43
