Álom

Furcsa álmom volt az éjszaka, láttam szeretteimet, kiket rég eltemettünk.
Szóltam hozzájuk, nem figyeltek rám.
Csak egymással törődtek, engem kizártak.

Mintha zavarnám őket néztek rám bólogatva, arcukra rá volt írva.
Mit keres itt?
Mit akar tőlünk?
Nem érti, hogy nincs rá szükségünk?

Megpróbáltam újra szót érteni velük, kérdezősködni kezdtem felőlük.
Hogy kerültek ide?
Mikor jöttek?
Eddig hol voltak?

Ők némán végig hallgattak, mosolyogtak, de velem nem foglalkoztak.
Átnéztek rajtam, mint ha ott sem lennék!
Akkor jöttem rá, én vagyok a hívatlan vendég!

Becsapott az álmom, rútul átvert!
Hisz én voltam az ki messziről jött, meglátogatni szeretteit.
Velem nem törődtek, talán el is feledtek.

Mérgemben felemeltem a kávés kanalat hangosan ütődött a pohárhoz.
Végre rám figyeltek, egyszerre mondták meglepődve.
Itt van velünk kávéját követelve!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-07 16:33:30
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-07 16:33:30