Szi(bé)ria

Úgy fenn hordod az orrod,
Mintha már megaláztad
Volna magad előttem.
Romlott tejjel veszed
Be a gyógyszert.
A kukacosságtól lefaragott
Almát eszed.
Elfordítod a tekinteted,
Csak annyira, hogy a
Periférikus látásoddal
Még észlelj.
Úgy teszel, mintha
Utálnád, ha bocsánatot
Kérnének tőled.
A Holdtól dagályos víz
Nyomja az agyad.
Útközben egy hullát
A kocsiból kituszkoló
Embert látok.
Ha egyre több kényszeres
Cselekvésed van,
Egyre eredetibb vagy.
Mintha légy lépegetne
A hátadon, pedig csak
Izzadtságcsepp folyik.
Már nem bánt,
Ha rájövök, hogy
Nem cserélnének velem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-31 07:32:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-01 17:12:36