Csillagpor
Sötét este van, a verandán ülök,
Arcom kezembe temetve, egyre szédülök.
Gyötrődöm a múlt sikolyai között,
A bánat az, mi belém költözött.
Lelkemet elhagyja egy-egy néma sóhaj,
Felszáll, keveredik csillagporral.
Kertek végére repül egy kis virágra,
Eltűnődvén gondol szomorúságára.
Egy ideig nézem, ahogy ficánkol,
Ősi-fájó gyászkeringőt táncol.
Aztán lágyan szívemre simítom,
Lassan felocsúdván megannyi kíntól.
S lám a kis por maga is virággá válik,
Ragyogván bennem mindhalálig.
(Kerner Mariann)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-12-29 09:09:17
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-29 09:09:17
