Múlok - maradok
Az időtlenség selymes fátyla
takargatja arcomat
A mulandóság szele libbent,
lassan vésve ráncokat.
Simogató égi bájnak
hervadozó Lótusza
Mélyből, mocsárból fakadó Tiszta Szirom,
s fényben tündöklik alkonya.
Vagy vasorra lóg térdig,
hamuba temetve mindent mi szép,
mert eljön a vég?
A tekintet réved
Az értelem ébred
Majd megint csak téved
De szüntelen éled
És újra felkéred...
hogy tegyél; még tegyél
érte és ellene!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-12-26 20:21:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-26 20:21:34
