Itt szoktál...

Itt szoktál lenni - túl
a hallgatásokon. Itt szoktál,
ahol a szem lopva átoson
a tereken; mint idegenek arcán
kihűlt szerelem, mint egy
hirtelen jött, félszeg gondolat. Mindegy
kinek mondalak, - hogy kimondalak e
valakinek -
mert itt szoktál lenni; hideg
lehelet vagy, (novemberi pára)
rálehelt irodalom a világra,
dübörgő semmik ritmusa, zenéje..,
és a béke
a sejtelmesen rám nézők zsebébe'.

Itt szoktál lenni - velem vagy -
úgy, mint végtelen síneken a fagy,
a párhuzamosság szalad
tova, mint az ostoba kis rímek
két csapongó sor között, a nem-létnek
öltözött, remegő félelem
- itt, velem -
a számvetés megbillent asztalánál.


Itt.
Ahol mindig is lenni szoktál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-05 23:18:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-05 23:18:45