Ötvenhat után


I.
Október
Huszonharmadikán,
Egy üzem tetején
Két ember állt.
Az egyik,
Nyomdász-inas,
A másik,
Párttitkár.
Együtt nézték,
Ahogyan a nép
Odalenn,
Zászlósan,
Hullámzón
Áradt át
Utcákon, tereken.
A fiú arcán
Mosoly játszott,
Rezzenetlen.
„Mi lesz
Most velünk?”-
Kérdezte
A titkár ijedten.
A srác visszanézett:
„Mi lehetne?
Igazi béke.”


II.
Ötvenhat után,
Hallgatott a kín,
Mint féreg a fában,
S a rozsdás hó tövében,
Mint talpak alá hulló,
Reccsenő ágak,
Jajgatott a csend,
De benne a lelkek
Éberen figyeltek,
Csodaváró
Fegyelemben,
Bízva az Isteni
Kegyelemben,
Csendbe takartan,
Rezzenetlen.


III.
Ma is ugyanez
A recsegő csend
Marja véresre torkod.
Talán
Még nem érted,
Talán
Még nem érzed,
De a korszak vége,
Már befordult
Utánad a sarkon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-30 16:08:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-30 16:08:45