Remény
És igazad van.
Ott van a fal tövén
diszperziten, metlakiton
túlragyogó fény.
Benne sejtelmes, alig kivihető
árnyék, mint tudatod alján
az a sose kibontott csomag,
el nem jött szerető,
erdő, ahol sose jártál
─ már messziről ismerős.
Húzod hát magadra szagát,
mint a kabátot, pedig
mintha
bőröd szaga bőre illata,
amit nem éreztél soha.
Homály, lomb, korona,
ösvény, amire nem léptél soha,
lábad alá hajló.
Ami kibontana.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-24 19:58:23
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-24 20:04:37
