A gyűrűs és ura

Anyám ent volt (negyed entellektüel),
kemény törzsű, szálkás asszony.
Apám ógre, ógre, Ógregorberni!-
hörgései közt szenderedtünk el,
félelmünkbe bújva a sezlonon.
Talán ez elől iszkolt gyermekkorom,
mit végül hagytam elszelelni.

A bűnöket apámtól örököltem,
- még ebben is fukarkodott,
kiszúrná Mordor szemét az almával-
anyám pedig csak sírt meggyötörten,
mert megjelölték az egy gyűrűvel,
mert megáldották az "együgyűvel",
és egy mord ól szeméthalmával.

A semmi ágán ül a szíved, anyám,
valamelyik ősöd hátán.
Mosolyod üde, hajad mentavirág.
Feléd nyúlok, kérlek, húzz fel, hogy tanyám
legyen nekem is majd e tágas ág!
Ott nincs rontás, bűbáj, se drágaság.
Csak néznénk, hogy küzd lent a világ.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-29 12:19:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-04 10:09:17