Nem csoda, hogy élek

Az öregségem már réges-rég nem érdem,
sajog a derekam, hasogat a térdem,
de boldog vagyok, mert így is szép az élet,
míg ezeket érzem, az nem érhet véget.

Akinek semmije nem fáj hetvenen túl,
okosan teszi, ha orvosához indul,
vizsgálja meg őt a doktor bácsi-néni,
kell-e az életből még repetát kérni.

Mert igaz, hogy sárga a keresztlevelem,
amiért születtem, az mind kijár nekem!
Nem alkuszom, eddig sok a restancia,
jogosan elvárja minden emberfia,

hogy legyen hosszú-és gyönyörű az élet,
ezúton közlöm a miheztartás végett.
Nagyon ritkán vitt a csalásra a lélek,
csak az atyaisten tudja mit beszélek.

Háborúban láttam meg a napvilágot,
a gyerekkoromból semmisem hiányzott;
bombázás, siralom, verés, éhezések,
tapasztaltam mindent, nem csoda, hogy élek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-17 05:51:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-17 05:51:33