(m)égnem

Nekem két fal a szoba,
Ami nem véd meg,
Legfeljebb megtámaszt.
Ugyanannyit ér,
Mint egy fal.
A három fal is
Csak körre
Töredezve ad teret.
A négy falnál is
Csak a kupolacsarnok lakájosabb.
S ha temetnek,
Egy burokban vagyok, halálosan.

Kilóg a lóláb a koporsóba
Láb alatt vagyunk
Megfogtuk az Isten lábát
Mint a patás ördögét
Aki mint egy puttó
Kezében nyíllal
Lógatja a lábát a felhőkről

hallom az idő ropogását
a fogaskerekek törik a térben
ami korpaként hullik
mint felhőből a hó
az idő elfolyik
mint az olcsó dalí festményen
és egy megdermedt pillanatban
belefagy a tükörképem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-10 05:41:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-03 22:14:43