Magamra hagytál /variáns/
Te voltál szemem tűzében égő
féltőn reménylő kéjnő, álmaim kútja
futva igéző, olcsó mustra, amint
terülve vagy ülve magadat adva
hagyva, hogy oszoljék köldököd
fénylő csillogása
--hajszolt bele
májusod igája, kértem, hogy maradj
azt mondtad szaladj, őrjít a vágyad
vad parázsa hintve, ahogy köréd
ferdültem szinte: női lényed elvetélt
--zabáltad élve magányom
tartó gerendáit, s fáit, erdőm lombjain
ahogy nyelésed körémhasint
forogtató világi bongás, lággyá vált
szellő-ölelésedre tapasztom fülem
ahogy hagyod, hallják imáim csokrát
rándított derék
aztán csöndben lelépsz,
ahogy szoktál...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-08 14:41:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-08 14:41:01