Csábítás

A törzs körül tétova,
toporgó lábnyomok közt
mélyen hüllő szem forog,
divatos bőrben csábítva,
netten tekereg rajtunk
a hidegvér, a konok lehellet.
Nem retten, pedig teher lett,
pedig pikkelyek
és érett gondolatok
peregtek szét a fülben
és viaszjelek a szánkon,
mégsem vádol, okol
lobogva bántón egy csipkebokor,
vagy akármi törvény.
Csak állunk pőrén!

                         *

Vár ránk a ciánkék Föld;
vízbörtönbe olvadó part.
A teremtő világvég-zöld vedlése
a jövőnkbe mart.
Nincs semmi jel!
Talán betakarózhatunk még
gondos tenyerébe,
talán nem küld le egy múló televényre!
Talán csak hazudni kell!
                      
                        *

Az időskálán ez talán-kor,
ne válaszolj, ne is kérdezz!
Visz az arany eszkalátor
a többi égi elítélthez!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-30 21:12:11
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-31 12:42:48