Múzsám vagy
Ha kérdezed olykor, hogy verset miért írok,
A válasz könnyű és jobbára szertelen.
Talán bolond lelkem élvezi, ha sírok,
S prózából fűzfába hajt ez a szerelem.
Ne kérdezz hát semmit, csak csókodat ígérd!
Múzsám vagy, helyettem magadat dicsérd!
Ha kérded, hogy egy-egy szó miért tetszik teneked,
Mondanám, de csípőd a földre tepert.
Meg túl jó a melled, és formás feneked
Kiveri fejemből a hexametert.
Ne hidd, hogy ebből bárki is ért!
Múzsám vagy, helyettem magadat dicsérd!
Ha itt vagy, a szavaim könnyedén szólnak,
Nem félek attól, hogy fényük majd megfakul.
Ha nem jössz, a rímek búslakodva lógnak,
Megbiccen a ritmus, és a báj meglapul.
Benne vagy a versben, tudod már, miért:
Múzsám vagy, helyettem magadat dicsérd!
Kellesz nekem, édes, vezesd a pennámat,
Ha magadba fogadsz, belém ragyog lényed.
Lökj el, és soraim mind üressé válnak,
Maszlaggá, melyekből hiányzik a lényeg.
Ne magasztalj engem, csak utamat kísérd,
Múzsám vagy, helyettem magadat dicsérd!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-08 10:07:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-08 10:07:44