Se kéj, se hang

Fent maradt kéz a távolból
Valaki nem vett tudomást az árokról,
Amiből csak a kezét látom jól
És a gödör falán lábnyomok

Te nem látod az erőt a hibátlanban
Ki mindenekelőtt civilizálatlan
Egy primitív állatban,
Ki nem részesült nihil imádatban

Szürke a szívem, színbeteg
Nem a te fényed ingerel
Szürkeállományom hitetlen
Pillangó effektus színt kever

Ha én nem mondom azt, hogy expectency
Én soha nem fogok nektek megfelelni
Nem fog velem egy lány se ingyen szeretkezni,
Mert az nekem megfizethetetlen ha valamit veszek neki

Jó emberek nem találják helyüket ez országban
És beszélem le őket, mielőtt távoznának
Léteznie kell más megoldásnak
És ez a cselekvőképességgel párosuló hit a változásban

Csak megjátszom a magamba zuhanásom
Senkivel sem tudnék részt venni ezen a hasznos belső utazáson,
De titeket az se érdekelne, ha az orrom beakadna a hullazsákon
Tuti nem szenvednétek a lelkiismeret-furdalástól

Amíg én megértem, mi hogy van
Addig remélem mások is kínlódnak
Csak a kis kényeseknek nem tartható az életszínvonal
Csak ilyenkor depisek lesznek és egymással bírkóznak

Lelkemben sápadok
Ott kaptak el, ahol legerősebb a fájdalom
Magam iránt felerősödik a szánalom
A lábam a talajon a hátamnak a szárnya lóg

Lerombolnak minden értéket, ami átgondolt
Amik az eligazodáshoz nyújtanak támpontot
Tökéletes indok a káoszhoz
Ami a világégéshez biztosít zsarátnokot






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-04 15:20:27
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-20 16:58:23