A lélek nulla foka

                  


Ma Poncius Pilatussal  reggeliztem. Azt mondja, van egy
karok nélküli szobor az antimon-parton.
Aki minden nap arra jár, láthatja,
                      ez még nem a halál.
          
Csak az látható, ami ég. A lélek nulla fokán, a gyulladásponton
                      túl.  Építs új testet magadnak.
Mert eljön a fekete tanítvány, aki az idők rendjében érlelődött újra. Arca mint a hó, szíve mint a holló.
                      
                      Az istenkirályok városa előtt,
                      levetkőzöm a személyes ént,
kiiratkozom az élők sorából,
vesszőfutásom véget ér.

A halálod napján születtem,
én vagyok az utolsó ember,
az utolsó, aki még érti szavad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.