Átszűrődő fényben (2)
Szégyen vagy hiányérzet
ahogy átjársz rajtam
míg védekezem
kristály-pillantásod metsz
lehullnak titkaim eléd
mint testünkről tépett ruhák
olyannak látsz
amilyen vagyok
egyre mélyebb
medret vág bennem
átszűrődő fényed
hogy el ne veszítselek
Csontboltozatom alatt hordlak
lelkemig begombolt
rám terülő kabátként
hová csak két ember fér be:
te meg én.
S látod
minden egyszerű
már nem is érzem
hiányod.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-16 16:07:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-06 19:32:00
