Nagymama
Gyerekkoromban bütykös kezével egy zöld kalapot
nyújtott felénk. Abból húzhattunk csukott szemmel
édességet. A kalap talán nagyapáé lehetett, aki meghalt
a Don-kanyarnál, mielőtt a fia megszületett.
Nagymama szigorú volt. Ha nem tetszett a kimarkolt
édesség, nem engedett újat húzni. Sokáig nehezteltem rá
emiatt. Meg azért is, mert a fiúunokáit jobban szerette,
mint engem. A csernobili atomrobbanás után nem tudta
eladni a piacon a salátáit. Bosszúból mind megette.
Meghalt a nagymama. Nem verdes többé
mellében a rákmadár.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-30 10:03:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-30 13:53:44
