Szabad(vak)ság

Azt mondják, szemesnek áll a világ.
Én nem látok.
A vakságot nem Istentől kaptam,
hanem egy gonosz boszorkánytól.
Szemmel vert engem, mikor a bölcsőben feküdtem.
Most, hogy már sudár nővé értem,
és az öregasszony még mindig él
–kilencvenhét éves–, nincs bennem bosszúvágy.
Nem hiszek a szemet szemért elvben.
Vakságom ellenére is szemrevaló
teremtés vagyok. Naponta érzem,
hogy a férfiak majd felfalnak a szemükkel.
Én is imádom őket. Igaz, sokszor
szemhunyásnyit sem alszom miattuk.
Főleg azokba szeretek bele, akiknek
már a szeme se áll jól. De szemet hunyok
gyarlóságaik fölött. Ők az én szemem világa.
Szerelmes óráinkon ezt a szemükbe is mondom.
Ahelyett, hogy örülnének, elhagynak.
Szememre vetik szemérmetlen nyíltságom. Balgák.
Nem látnak a szemüktől. Nem sokáig bánkódom utánuk.
Amit a szem nem lát, azért a szív se fáj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-30 10:02:36
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-08 15:46:14