hold-létra
imbolygó létrára állva
felfelé másztam
hogy átférjek a résen
amit a hold vágott az égbe
sejtfehér anyaghoz értem
mindenütt átsejlő körök
szárnyfelhők
lebegő függönye mögött
szivárvány testben
ott ült az Isten
tűsarkain várt a világ
csillagok seperték
elporló csontjaim
selyem lények
osztottak pillanatokra
Isten csak nevetett, mikor
gombolyagom a semmibe gurította
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-26 11:44:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-09 15:02:20
