Hátad mögött
Nem soká kinyújtózhatsz balra is,
az én felemen túl, akár a falig,
akadálytalanul. A ránc térded körül
és a lepedőn egyszerre simul
az áttérés alatt, miközben, mint krétával
az áldozat tetemét bágyadt nyomrögzítő,
ujjal körbehúzod testem hűlt helyét,
ennyi volt, kb. ettől eddig ért.
A helyedben nekem hiányoznék neked
pár napig, de megszoknám: a párna is
közös, és nem váltanék huzatot.
Ám most még a hátad mögött
alvást mímelek, s hagyom, hogy te is
úgy tegyél, hátha ott tartsz, ahol én,
rajzoltatod velem sziluettedet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Élet és Irodalom, 48.évf.18.
