amundsen

A teljes belső összeszedettségből kilépve
néha rácsodálkozol lírai éned tájaira:
jéghasadékok belső falára örök árnyék tapad,
a kék horizont felett laposan kúszik a központi csillag.

   Kivételes és rövid
      szemlélődések.
   Egy megsejtett
      szellemi ösvény.

Isten csöndje a felismerhetetlenségig a tiéd.
Megtapasztalod a tökéletes izolációt
és az elzártság időtlenségét:
megszámlálhatatlan percek a visszatérésig.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-14 21:51:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-17 22:11:43