Nagyhét

Méltó időt most az igaz szó teremtsen, ebben
A gondjainkra lehajló, dér-szigonyú csendben,
Mikor csak a széles vállú szél sziszeg szigorúan
Szabados szívünk szegletein, elfeledten,
S a régi csontok a földben újra nehezülnek.

Közel az idő, amikor majd fölsejlik bennetek,
Kik itt éltek e szelídített kor könnyű kenyerén,
Fazonra igazított, motorizált embertelenségben:
Érettünk halt meg valaki egykor, azon a kereszten,
Azért, hogy méltatlanságunkat végleg eltörölje.

Közel az idő, a csontok nehezülnek.


2012-04-06.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-06 16:03:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-06 16:03:06