Csend

Soron kívül érzem
a megvetettséget.
Te már zuhanyozol,
s én az ágy szélén
ülve fürkészem
a laminált padlóra hajított
fehérneműink képét.
Még ide szorítanak
az események.
Két szerelmes
bűvölettel fertőzött,
esetlen, akaró tánca.
A paplanok viharában
vágyaink kudarca.

Most maradt a csend.

Most,
amikor így
elhomályosít téged
a ’mileszmostvelem’.
Amikor már zuhanyozol
némán, mereven.
Amikor minden
szavam, mozdulatom
rég hiteltelen.
Most,
amikor én
az ágy szélén
reszketek meztelen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-31 11:53:59
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-31 11:53:59