Ars matematica
Aki az egyet elhiszi – elhisz az mindent,
akár létezhet is. Felnőve talán eljut az origóig,
s mire valami eredetit gondolna, már át is
bucskázik rajta, miként ha mesét találna,
s kezdené újra – vagy valami mást.
Kérdezték tőlem a felhúzós korban,
hányszor pontos napjában az álló óra;
jobban tudtam, mint a matematikusok.
Egyszer sem. Hiába mutat álszent módon
kétszer majdnem ugyanannyit, mint a járó,
annyi köze az időhöz, mint élő mellett
a holtnak, vektor mellett egy szakasznak.
Apám pontos volt, kimutatások, meg minden;
variációs táblázatok a biztos főnyereményre;
fejben sakkozott, pénzt nyert kártyán, ha
kellett komolyan csalt, hogy a gyöngébb
a sportban nyerjen; meg kíváncsi volt,
nyilván, hiába tagadta, oly korán meghalt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-15 19:25:05
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-15 19:25:05