Lépcsők
Lépcsők a felhők magasztos világába felvezetnek.
De vajon azok a lélek magasába is elvezetnek?
Amikor a lábamat az első lépcsőre teszem,
megvan a reményem, hogy az utolsó lépcsőt elérem.
De ne siessünk! Az utolsó lépcső még messze van!
Az életből remélem, hogy nekem még sok hátra van!
Ám addig is egyenletesen lépek, lépkedek.
Mindig csak annyit, amennyit éppen megtehetek!
Utóirat:
Soha sem többet, sem kevesebbet.
Csak annyit, amennyit éppen lehet!
Halász István
Rózsavölgy, 2012. február 25.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-25 15:42:53
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-25 15:47:09
