Pessoa Pascalra gondol

Folyvást az örvényre hivatkoznak, – noha esztelen –
mindössze annyi a ráció benne, hogy megnevez
végre valami okot az ember, jelképet használ
a valóságra, amit képtelen megismerni: el-
nevez valamit attól, ami; mert könnyebb, ha máshol
van már, aki beszél: beillesztheti, legyőzheti –
ahelyett, hogy maga változna – szobájából igaz-
gat ezek szerint akármit, és ez így megy egészen
a következő ezerhétszázötvenötig, föld- és
tengerrengésig, amikor a szobát oly nehéz lesz
magyarázni, ha kibújik alól’ a magyarázó,
mert szoba se marad, s az okoskodás könyvtárát
tűz és víz nyeli el, mivel ha tornyok, épületek
csavarodtak az ég felé, legább annyi tölcséren
húz lefele a sok kibányászott anyagűr s titok,
az állatok előbb eltűnnek, mielőtt a sötét
megnőne alattunk, s megfejtenénk, mi ez az örvény.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-13 09:44:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-13 09:44:55