Óda a sünök ürügyén

Milyen lehet a Paradicsom férge? Az is tökéletes?
És az istenarcú sár milyen lehet, ha vízbe néz,
magát látja tán, az Istent? Talán mindenből egy volt,
párja szerint, nem több – hát mi lett volna szebb?
Sosem álmodtam Édennel, sem keletre nem láttam
semmit, különben is mindig a múltat látni, a jelen
folytonos bizalom – hogy ott lesz, ami itt van még,
és ugyanúgy élsz, ahogy én neked. Magányos műfaj
a halandóság, sajátunkkal enyhítnénk a másikét,
de már nem tudjuk meg soha – sikerült-e. Adj kezet,
megihatunk egy sört is, bár nem szeretem, a bort sem.
Ajtómat nem zárom – zavarba hozom a betörőket,
ha már egyszer olyanok. Elkerített kertembe madarak,
macskák járnak, megszámoltam a sünöket – őszinték.
Egyszerre gömbök és megnyíló kerítések, szuszogó
büdös tündérlények pont-szemekkel és tű-orral, foggal.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-30 19:33:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-30 19:33:44