Hőség (1)
Ellobbant füvek kanócait
újra gyújtaná a nyár, de nem lehet.
Egyetlen madár. Sajgó billog
az égbolt homlokán
s kattognak szöcskékkel
töltött gépfegyverek.
Bokrok alatt aszály matat.
(Talán maradt hajnali nyirok.)
Szálkás betűkkel teleírt papírok,
tarlók: az augusztus búcsúversei.
Sámán ökölét rázza két gömbakác,
vajákol kétségbeesve, de nincs eső.
Fészkek égnek rá a fákra
s öngyilkos hangyák alatt sistereg a kő.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-19 15:02:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-21 11:55:57
